A nemez
Te bárányok gyapjából való, tíz ujjal óvatosan készített, ezernyi vízcseppel meghintett, mezőn erős lovakkal görgetett, drága hazánk édes kincse, lyukadásig sose kopj, olyan legyél, mint az igaz erőd, fejér, mint a hó, erős, mint a selyem. Úgy legyen. (Mongol jó kívánság)
A nemezkészítés - gyapjúfürtök, az állati szőr erős anyaggá való összegyúrása - ősibb mesterség, mint a fonás vagy a szövés. A fellazított gyapjú meleg víz, meleg és gyúrás hatására tömör, vastag és jól szigetelő anyaggá áll össze. Már az ősrégi időkben is gyakorolták a nemezkészítést mind Ázsiában, mind pedig Európában . Abban az időben vagy közvetlenül azután alakult ki, hogy az állatbőrt és a szőrt ruhák készítésére kezdték használni.
Csúcspontját és tökéletességét Ázsia állattartó törzsei körében érte el a nemez használata és ez az alapvető oka annak, hogy a nemez feltalálását, – mind a kezdeményezést, mind pedig az eljárás tökéletesítését – az ázsiai vándorló pásztornépeknek kell tulajdonítanunk.
E mesterség és művészet kezdetei az emberi műveltség hajnalán már feltűnnek. Sem az ősi szkíta, sem pedig az ősi török törzsek nem rendelkeztek semmiféle írással, így legkorábbi történetükből semmi sincs feljegyezve saját nyelvükön, ezért e tekintetben csak a kínai és görög feljegyzésekre hagyatkozhatunk. Bizonyos fokig a régészet is segítségünkre lehet, mivel Közép-Ázsiában ősi nemezmaradványokat találtak. Sőt mi több, a török, mongol és tibeti törzsek ősi életmódját még ma is sokan folytatják; még mindig úgy készítik a nemezt, mint őseik több ezer évvel ezelőtt, még mindig pontosan ugyanazokra a célokra használják.
Érdekes tény, hogy a 150 éves német eredetű filc szavunk többek számára ismeretes, mint a korábbi, többezer éves nemez. Mindkettő azonos anyag, annyi különbséggel, hogy előbbi a gyári változat neve, míg utóbbi a kézzel készültté.
Csúcspontját és tökéletességét Ázsia állattartó törzsei körében érte el a nemez használata és ez az alapvető oka annak, hogy a nemez feltalálását, – mind a kezdeményezést, mind pedig az eljárás tökéletesítését – az ázsiai vándorló pásztornépeknek kell tulajdonítanunk.
E mesterség és művészet kezdetei az emberi műveltség hajnalán már feltűnnek. Sem az ősi szkíta, sem pedig az ősi török törzsek nem rendelkeztek semmiféle írással, így legkorábbi történetükből semmi sincs feljegyezve saját nyelvükön, ezért e tekintetben csak a kínai és görög feljegyzésekre hagyatkozhatunk. Bizonyos fokig a régészet is segítségünkre lehet, mivel Közép-Ázsiában ősi nemezmaradványokat találtak. Sőt mi több, a török, mongol és tibeti törzsek ősi életmódját még ma is sokan folytatják; még mindig úgy készítik a nemezt, mint őseik több ezer évvel ezelőtt, még mindig pontosan ugyanazokra a célokra használják.
Érdekes tény, hogy a 150 éves német eredetű filc szavunk többek számára ismeretes, mint a korábbi, többezer éves nemez. Mindkettő azonos anyag, annyi különbséggel, hogy előbbi a gyári változat neve, míg utóbbi a kézzel készültté.
Legendák a nemez születéséről
Noé a parancsot végrehajtván, szerencsésen menekülvén, a bárkából kiözönlött állatok helyén egy eddig ismeretlen anyagot talál. A negyven nap alatt kihullott állati szõrök a rájuk került nedvességtõl és attól, hogy az állatok mindvégig rajta tapostak, nemezzé álltak össze. (Beverly Gordon: Feltmaking, 1980, New York, Watson Guptil)
Perzsiában a nemez eredetét Salamon fiának tulajdonítják, aki pásztor volt. Meg volt gyõzõdve arról, hogy birkáinak gyapja szövõszék nélkül is vízálló nemezzé gyúrható. A gyapjútincseket azonban bármennyire is próbálta, nem tudta nemezzé tapasztani. Végülis, türelmét vesztve, a sikertelenség miatt könnyeit hullatva, a gyapjút taposni kezdte. És lám! Feltalálta a nemezt! (Beverly, 1980)
Törökországban a nép hite szerint minden mesterségnek volt egy tanítója, aki vagy a próféták közül került ki, vagy valamelyik vallási vezetõ volt. Balikesírben és környékén Junusz Pejgambert tisztelik, mint a nemezelés meghonosítóját. A legenda szerint Junusz a hosszú vándorlásban megfáradván, leült egy gyapjúcsomóra pihenni. A verejtékétõl összetapadt alatta a gyapjú. Nemez született. Amikor a nemez félkész állapotban van, kezd zsugorodni. Junusz Pejgamber izzad – tartja a mondás még ma is. (Ökrösné, Bartha Júlia: A nemez készítése a kis-ázsiai törököknél, Kultúra és tradíció i-ii: Miskolc, 1992. 829. oldal)
Még egy legenda a nemez születéséről
Egy amerikai nemezkészítõ gyár megemlékezik egy öreg legendáról a nemez születése kapcsán. A legenda szerint egy szerzetes, akit Szent Feutre-nek neveztek, egy Normandiában fekvő kolostorból a szintén jól ismert St. Michel várához zarándokolt. Szerencsétlenségére a szerzetes testvére egy szandállal ajándékozta meg, hogy az kímélje a lábát. Minden reggel vidáman útra kelt, és esténként egy vendégfogadóban vagy egy kolostorban kimerülten éjszakázott. Lábai nagyon fájtak, de mindig arra gondolt, hogy az embernek a bűneiért vezekelnie kell.
A fájdalmat el kell viselnie – gondolta –, mert az út még hosszú. Zarándoklása során gyakran haladt el juhnyájak mellett és a birkák hátáról kicsippentett egy kis laza gyapjútincset, amit beletett a szandáljába, ott ahol a fájdalmat érezte a lábán. Lelkiismeretfurdalása volt: talán az Úr nem tartja ezt helyesnek, de talán megbocsátja ezt nekem. Egyre több és több gyapjúfürtöt vett le a juhok hátáról és jól kibélelte vele a saruját. A zarándoklat így már sokkal kellemesebb volt, végül a tizenötödik nap estéjén elérte St. Michel várát. Amikor Szent Aubert szobra előtt megállt, lehúzta a szandálját és a csodálkozástól felkiáltott. Egy új, addig ismeretlen anyagot fedezett fel, amelyik puha és erős. Ez a nemez.
A fájdalmat el kell viselnie – gondolta –, mert az út még hosszú. Zarándoklása során gyakran haladt el juhnyájak mellett és a birkák hátáról kicsippentett egy kis laza gyapjútincset, amit beletett a szandáljába, ott ahol a fájdalmat érezte a lábán. Lelkiismeretfurdalása volt: talán az Úr nem tartja ezt helyesnek, de talán megbocsátja ezt nekem. Egyre több és több gyapjúfürtöt vett le a juhok hátáról és jól kibélelte vele a saruját. A zarándoklat így már sokkal kellemesebb volt, végül a tizenötödik nap estéjén elérte St. Michel várát. Amikor Szent Aubert szobra előtt megállt, lehúzta a szandálját és a csodálkozástól felkiáltott. Egy új, addig ismeretlen anyagot fedezett fel, amelyik puha és erős. Ez a nemez.
Szólások a nemezről
• Mindenki nemezét nem lehet a víztől megmenteni.
• Se a nemez, se a vőlegény nem jó ha puhány.
• Akármilyen nemeztaposó nem csinál süveget.
• Ha kedvesem olyan lenne, mint a nemezem, bárhová mennék velem tartana.
• Aba(nemeztakaró) alatt férfi fekszik.
• Kopasz fejet nemezsüveg takar.
• A nemez akkor jó, ha olyan, mint az anyós: ha verem dagad, ha csavarom úgy összemegy, hogy bárhová belefér.
• Aba alól botot mutatnak.
• Aba felett csak a csillagok állnak.
• Összecsavarja az abáját (odébb áll).
• Fejére húzza az abáját (nem érzékeli a külvilágot).
• A nemezen ejtett lyuk, kardvágta.
• Korsót az ólom, nemezt a kard próbálja.
• A nemezt tapossák a szépet csókolják.
• Fegyver vasból, süveg nemezből.
• Se a nemez, se a vőlegény nem jó ha puhány.
• Akármilyen nemeztaposó nem csinál süveget.
• Ha kedvesem olyan lenne, mint a nemezem, bárhová mennék velem tartana.
• Aba(nemeztakaró) alatt férfi fekszik.
• Kopasz fejet nemezsüveg takar.
• A nemez akkor jó, ha olyan, mint az anyós: ha verem dagad, ha csavarom úgy összemegy, hogy bárhová belefér.
• Aba alól botot mutatnak.
• Aba felett csak a csillagok állnak.
• Összecsavarja az abáját (odébb áll).
• Fejére húzza az abáját (nem érzékeli a külvilágot).
• A nemezen ejtett lyuk, kardvágta.
• Korsót az ólom, nemezt a kard próbálja.
• A nemezt tapossák a szépet csókolják.
• Fegyver vasból, süveg nemezből.
Forrás http://zsuzsaboth.webs.com/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése