A kéziorsó vagy gyalogorsó 20-30-35 cm hosszú, két végén elhegyesedő pálca.
Alsó végén gyakran kis fakorong (orsókarika) van, amely lendítősúlyként
szolgál Az orsó túlnyomórészt háziiparosok készítménye
volt, mivel kialakítása speciális szerszámot is igényelt: az esztergát Az orsót
festéssel díszítették: különféle füveket, gombát, virágszirmot nyomtak az
esztergán forgó orsófelülethez. A kézi fonásnál a fonáshoz felhasznált
szálhalmazt egy farúdra kötik – ez a guzsaly, amit a fonó nő a
székre helyez és ráül. Jobb keze ujjaival megpörgeti az orsót, amelyen a
végéhez kötött szálak ezáltal összesodródnak. Sodrás közben a guzsalyra kötött
szálhalmazból bal keze ujjaival folyamatosan újabb szálakat húz ki, miközben a
szalagot is fokozatosan nyújtja, vékonyítja. A szálakat munka közben állandóan
nedvesíti, mert így hajlékonyabbak, jobban sodorhatók lesznek.
Mihelyt az orsó
leér a földre, az elkészült fonalat feltekercseli az orsó pálcájára. Az ily
módon egymás után készülő fonalszakaszok összefüggő, hosszú fonalat alkotnak. A
guzsalyok nagy
részét legények lányoknak szerelmi ajándékba készítették: ez meglátszik gazdag
faragásukon, díszítettségükön.
Forrás http://www.webvidek.ro |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése