Kártológép
kuszált szálas anyagok lazítását, párhuzamosítását és egyenletes
elosztását végző gép, mely említett hármas feladatát kampós szerszámával,
vagyis kártokkal végzi. A kártok erőssége a szálas termény minősége szerint
változik. Igy pamuthoz a legrugalmasabb kártokat használják, miért is az e
célra szolgáló kártoknál a kampók kaucsukba foglaltatnak s vékony acéldrótból
készülnek a 2. ábra szerinti alakban. Gyapjuhoz hasonló alaku, de valamivel
erősebb minőségü kártokat használnak; ezeknél a kampók könyökig vannak
beágyazva bőr-, illetőleg nemez-lapokba. Kenderhez, lenhez s jutához a
legerősebb kártokat használják; ezeknél a kampók már acélszegekből állanak és
falécekbe vannak ágyazva.
.
A kártoláshoz két, kártokkal fedett felület szükséges, amely felületeken
a kampók az 1. ábrán jelzett módon, szemben állanak. Ily elrendezésnél a csomós
anyag a kisebb sebességü kártba beleakad s az igy fogva tartott csomót a
nagyobb sebességü keféli, miáltal lazítást és párhuzamosítást véhez. A lazított
szálakat a nagyobb segebességü kárt elragadja, miáltal az anyag nagyobb
felületre oszlik. A munka folytonossága kedvéért a nagyobb sebességü kártot
hengeres testre helyezik (l. 2. ábra A részletét), a kisebb sebességü pedig
lécre, mint ezt a 2. ábra H. részlete jelzi, amely esetben a gépet léces
kártoló-nak nevezik, avagy kis átmérőjü hengerre helyezik, mint ezt a 2. ábra D
részlete jelzi s ekkor hengeres kártoló-nak nevezik. A nagy sebességü A hengert
fődobnak nevezik (tambour), a H lécet pedig és a kis sebességü D hengert
munkásnak (Arbeiter, travailleur) nevezik. A munkásokba a csomós anyag erősen
behatol s ezeknek kártjait betömi, ezért a munkásokat tisztítani kell. Az álló
léces kártolóknál a tisztítás időszakos, a hengeres kártolóknál folytonos; ez
utóbbinál a tisztítást a munkással érintkező gyorsabban forgó kis henger végzi
(l. 2. ábra E hengerét), miért is ezt tisztítónak vagy forgatónak (Wender,
nettoyeur) nevezik. A munkás és a tisztító kártjai az érintkezés helyén azonos
irány felé hajlanak. Ilyen elhelyezésü kártoknál a nagyobb sebességü kárt a
kisebb sebességütől az anyagot elragadja; ez esetben tehát E átveszi az anyagot
D-től, de mert E és A között a kampók iránya ismét azonos s mert a fődob gyorsabban
forog a tisztítónál, ezért a tisztítóról ismét a fődobra kerül az anyag, amely
tovább viszi, mig csak az ezután következő munkás azt meg nem akasztja, a midőn
az előbbi művelet ismétlődik. A munkások által lazított s párhuzamosított
szálak a fődob kártjaiba helyezkednek, honnan kiveendők. Ezen célra a B henger
szolgál, melynek kártjai szemben állanak a fődob kártjaival, ugy hogy a fődob
anyaga ezekbe akad. A B dob lassu forgást nyert, minek folytán annyi szál akad
kártjaiba, hogy a szálak összefüggő réteget képeznek. A B hengert leszedőnek
(peigneur) nevezik. A legtökéletesebb kártolást a mozgó léces kártolók végzik
(l. Pamut [fonás]); legnagyobb munkaképességgel azonban a hengeres kártolók
birnak, amiért ezek a gyapju-, len-, kender- s juta-iparnál nyernek
alkalmazást. L. Gyapju és Juta (fonás).
Forrás http://mek.niif.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése