Csomózási technikák

A TECHNIKÁKRÓL: A szőnyegek attól függően, hogy milyen technikával készülnek két nagy kategóriába sorolhatók. Az egyik nagy családba a szövött technikával készült szőttesek, más néven kelim, a másik nagy családba pedig a csomózott szőnyegek tartoznak. A szövés technikája: Ez a technika igen ősi és messzi múltra tekint vissza (keletkezési hátterük Afganisztán, Irán, Türkmenisztán). A szőttesek gyűjtőneve KELIM, ami annyit jelent, hogy nem csomózott technikával készülnek, hanem szövött technikával. A szövőszékek a nomád életmódból fakadóan primitívek és kezdetlegesek, de lényegét tekintve megegyeznek a városokban használt szövőszékekkel, persze ezek sokkal fejlettebbek és korszerűbbek. A nomádok által használt fekvő szövőszékek a vándorló életforma kívánalmainak megfelelően minden nehézség nélkül szétszedhetőek és szállíthatóak. A szövőszék viszonylag keskeny formájából adódóan a rajta készült szőnyegek is keskenyek. A szövési technikának a lényege, hogy a fekvő fakeretre felvetőszálakat húznak, majd pedig ezek közé keresztszálakat vetnek. Egy fésű segítségével a keresztszálakat összetömörítik, így érik el, hogy a szövött anyag igen tartós és strapabíró legyen. A keresztszál, mely a textília jellegét és kinézetét adja elsősorban gyapjú. A régmúltban a nomád életmód nélkülözhetetlen tartozékai voltak a csodaszép szőttesek. Ebből a textíliából készültek a törzsek legfontosabb használati tárgyai, olyanok mint az ágytakaró, szőnyeg, párnahuzat, bejárati takaró, tarisznya, felső ruházat, teve-takarók, stb. Bár a körülmények a régmúlthoz képest jócskán megváltoztak, a technika és a minőség, mely ezeket a gyönyörű textíliákat jellemezte semmit sem változott. Napjaink legszebb szőttesei az afgán, a kaukázusi, iráni, türkmenisztáni és a török régió területeiről érkeznek.  A képeken néhány olyan szőttest mutatunk be, melyek a mai Törökország területein élő kisebb népcsoportok által készültek.

A képeken török kelimek kinagyított részletei láthatók.

A csomózás technikája: A csomózott technika évszázadok óta változatlan. Ezt a technikát a nomád, a falusi és a városi műhelyekben egyaránt használják. A csomózott szőnyegek készülhetnek horizontális, illetve vertikális szövőszékeken egyaránt, bár a városokban elsősorban az álló szövőszék használata terjedt el. Míg a fekvő szövőszékeken viszonylag kisméretű szőnyegek készíthetők, addig az álló szövőszékek jóval nagyobb méretre adnak lehetőséget. A városi műhelyekben felállított függőleges szövőszékek két forgatható hengerből állnak, melyeket merőleges rudak kötnek össze. Az alsó henger a már elkészült szőnyegrész feltekerésére szolgál. A felső hengerről a láncfonalat tekerik le. A primitív szövőszékeknél nincs forgatható henger, így a készítőnek folyamatosan egyre magasabbra kell helyeznie az ülőkéjét, de a városi módszerrel ellentétben itt egyben látható a készülő mű. A csomózás műveletében két felvetőszál játszik szerepet. A csomózott szőnyegek két alapvető csomózási technikával készülnek. Az egyik a szimmetrikus csomózás, mely nagyrészt a török szőnyegekre jellemző, ezt a technikát "gördesz" típusú csomózásnak nevezik és többnyire a geometrikus mintáknál használják. A másik alapvető csomózási mód az aszimmetrikus csomózás, mely az iráni szőnyegeknél fordul elő, ez a csomózási forma "szenné" néven ismert, ezt a csomózási módot pedig elsősorban az ornamentikus mintáknál használják.

Egy álló szövőszék kicsinyített makettje   A két csomófajta stilizált rajza

A szőnyeg csomózásának folyamatai: 1. A szőnyegkészítés a felvetőszálak felrakásával kezdődik. Ez lehet gyapjú, pamut vagy selyem. A felvetőszálak számától függ a szőnyeg minősége. Minél több felvetőszálat használnak annál finomabb lesz a szőnyeg.  2. A felvetőszálak után nem a csomózás következik, hanem először egy viszonylag keskeny sávot szőnek a vízszintes keresztszálakból. (Ez a néhány centiméteres sáv jól látható a lenti képeken.) 3. A csomózás csak ezután a szövött sáv után kezdődik el. A csomózás lényege, hogy egy sor csomót két vagy három keresztszál felrakása követ. Ezt a két sor keresztszálat egy vasfésű segítségével tömörítik azaz "leverik". Erre azért van szükség, mert ez a két sor keresztszál fogja meg a csomókat. A két sor keresztszálat ismét egy sor csomó követ, majd újból két sor keresztszál következik és így tovább... A folyamat legvégén épp úgy mint az elejénél több sor keresztszállal fejezik be a szőnyeget és a felvetőszálakból pedig rojtokat formálnak. Ezek a rojtok nagyon sokféle formában készülnek és karakteres részei maguknak a szőnyegeknek.

A képeken jól lehet látni a keskeny szövött sávott és felvetőszálakból készült rojtok sokféleségét.

A képeken a két féle csomózási mód illusztrációi láthatók.

A szőnyegkészítés fázisai: 1. Az első és legfontosabb feladat a gyapjú előkészítése (ez a folyamat évszázadok óta változatlan). 2. Ezt követi a gyapjú színezése. A színezéshez egyaránt használnak növényi eredetű és kémiai eredetű festékeket. Térségenként megoszlik, melyik eljárást alkalmazzák elsősorban. (A festési technikából fakadó "színváltozások" nem számítanak hibának) 3. A fonalak megfestése után következik a szőnyeg elkészítése (felvetőszál, keresztszál, csomó, ... ) A csomózás közben képződő felesleges gyapjúszálakat nagyjából azonos hosszúságúra nyírják. Ezt a műveletet egy speciális kasza szerű vágóeszközzel végzik. (Csak ezután a művelet után válik nagyjából láthatóvá a készülő minta). 4. Miután befejezték a szőnyeget és leszedték a keretről a gyapjúszálakat tökéletesen egyformára nyírják. Ez a folyamat nagyon nagy szaktudást és odafigyelést igényel, csak kevesen értenek hozzá. (Nagyon fontos, hogy minden szál egyforma hosszú legyen, mivel csak így lehet a szőnyeg egyenletes felületű és foltoktól mentes.) 5. Az ötödik munkafázis a szőnyegek átmosása. Ez a művelet a gyapjúszálak megpuhítására szolgál. Az átnedvesített szőnyegekből egy gereblye szerű tompa tárggyal passzírozzák ki a felesleges vizet. Ezzel az eljárással érik el, hogy a szőnyeg visszanyerje eredeti tiszta fényét. 6. A mosás után a szőnyegeket kifeszítik és megszárítják.

A MINTÁKRÓL: A keleti szőnyegeknél használt minták lehetnek tradicionálisak (nomád törzsi motívumok) és előre megtervezettek (ornamentikus motívumok). A nomád szőnyegkészítők soha nem használnak előrajzolt mintát. A kompozíciókat sok esetben improvizálják meglévő sémák alapján, vagy egy korábban már elkészült szőnyeg mintáját készítik el emlékezetből. A nomád körülmények nem teszik lehetővé, hogy a színek az egész szőnyeg felületén egységes árnyalatúak legyenek, mivel egyszerre csak kis mennyiségben tudnak fonalat festeni. A minták méretei is esetenként változhatnak. A városokban a helyzet egész más. Itt a szövők iráni és pakisztáni tervezők által készített előre megtervezett minták alapján dolgoznak. Ezek a minták tökéletesen lekövetik a szőnyeg egész felületét, pontosan meghatározva mikor mi következik. A minta apró négyzethálóra, milliméterpapírra van felrajzolva, és a szőnyegkészítők ezt a négyzethálós tervrajzot maguk előtt tartva készítik el a szőnyeget minden utasítást pontosan betartva. Egy milliméter háló egy csomónak felel meg. Ha egy szőnyegen többen dolgoznak egyszerre, akkor a mintarajzot csíkokra vágják, így mindegyik szövő előtt ott tud lenni az adott mintára vonatkozó rajz. (Régen ezt a mintarajzot egy ember helyettesítette, aki hangosan diktálta a dolgozóknak, hogy mikor milyen szín és mikor milyen minta következik.) A nomád szőnyegek mintavilágáról: Ezek a minták tradicionális, ősi motívumok, olykor több ezer éves múltra tekintenek vissza (pl. óegyiptomi díszítő elemek keveredhetnek óbabiloni, óperzsa, bizánci és késő hellenisztikus motívumokkal). Persze ezek a motívumok mindig az adott törzs egyéni felfogásában jelennek meg, új megvilágításba téve azokat. Elsősorban stilizált állati, növényi motívumokat, illetve különböző geometrikus díszítőelemeket alkalmaznak. A készítő nem tervezi meg előre a szőnyeg díszítését, hanem véletlenszerűen tölti ki a rendelkezésére álló felületet. A városi szőnyegek mintavilágáról: Ezek a minták organikusak és lágy vonalvezetésűek. Keletkezésüket a muzulmán vallás mintavilága nagymértékben befolyásolta. A szőnyegek díszítettségében meghatározó szerepet játszik a mecsetek sajátos atmoszférája, mely ennek a vallásnak legjellemzőbb vonása. A szőnyegeken ábrázolt növények vagy heraldikusan stilizáltak, vagy pedig a képzelet szüleményei. Éppen ezért csak kevés esetben azonosíthatóak botanikailag a motívumként felhasznált növények. Az organikus minták a szőnyeg egész felületét beborítják. Az erős stilizálás alól talán egyedül Kína jelent kivételt. A kínai szőnyegek a leginkább naturálisak, a mozgalmas virágminták és a nagy sima felületek egységes harmóniát képeznek. A szoborszerű nyírási technikával még jobban fokozzák a naturális hatást.  A színekről: A keleti szőnyegeknél a növényi és állati eredetű színek minden szépsége, tartóssága, mély tüze és lágysága megfigyelhető. A színeknek éppúgy mint a motívumoknak fontos szimbolikus üzenete van. Az egyik leggyakoribb szín a kék, mely a levegőt és az örökkévalóságot szimbolizálja. A szőnyegkészítők munkája szorosan összefonódik a vallással és a vallási parancsokkal. A színek tartósságának is komoly jelentősége van, hisz ha nem lennének tartósak, akkor a rajta elmondott imádságnak sem lenne tartós hatása. Forrás http://www.agas.hu/keleti-perzsaszonyeg-ismerteto/csomozasi-eljarasok-a.htm